Településtörténet

A legelső Írásos emlék 1311-ből maradt fenn Barlad, Barlaad formában, Borjádi Miklós nevében.

1330-ban egy oklevél szerint a borjádi nemesek tanúként szerepeltek. 1333-1335 között neevét a pápai tizedjegyzék is emlitette Boryad néven 1333-ban papja 25 báni papai tizedet fizetett, ekkor már egyházas hely volt.

A feltételezések szerint a hajdan " színmagyar" község a pécsi püspögség birtoka volt.
Magyar voltál egy török uralom időszakból, 1571-ből fenmaradt adóösszeírás is megerősíti. Lakosságát azonban alaposan megtizedelte a török, a mohácsi csata után Borjád  is súlyos veszteségeket szenvedett el a rablások, gyújtogatások következményeként.

A tötök közigazgatás 1951-ben a baranyavári Nahi körzetéhez csatolta.

Néhány szomszédos faluval együtt 1597-ben Borjád is a Budán székelő Ürjesz pasa kezére került. A kiüzés utolsó harcaiban Batthyány Ádám táborozott 2000 fős seregével Borjádon, amelyeket később vitézségért a gróf uradalmába is kapott. Ebben az időszakban ortodox szerbek telepedtek meg a faluban, beköltözésükre ma a dűlőnevek - pl.: Dola, Atica - is emlékezetetnek. A 18 század katalikus németek érkeznek a faluba, nagyobb aranyú betelepedésük a 19 század elejére tehető. Egyházközösségét 1770-ben alapították. Az elköltöző szerbek helyére fokozatossan telebültek be a protestáns németek ekkoriban kerül a Batthyány-uradalomból - házasság révén - a Montenuovo családhoz a község.Gazdag a mezőgazdasági és kézműves hagyomány tanúskodik a borjádik szorgalmáról,munkaszeretetéről. A férfilakosságot a háborúk is megtizedelik, késöbb a település politika is vétkes abban, hogy lakossága 860 főtől 500-ra csökkenjen. Ma a község felődőben, lakossága csökkenőben van.

2001-ben a lakosságának 13,6%- a német nemzetiségűnek vallota magát.